Békési Lilla: Instagram és önreprezentáció – Hogyan befolyásolják az Instagram posztok az offline kapcsolatokat és a felhasználók önképét, illetve hogyan válhatnak a feltöltött tartalmak az önreprezentáció eszközévé

Bevezetés

Úgy gondolom, senkit nem ér meglepetésként, ha azt mondom, hogy a 21. században az internethasználat az élet szerves részévé vált. Szükséges a munkavégzéshez, a tanulmányok folytatásához, az aktuális információk beszerzéséhez, a kapcsolattartáshoz, és még oldalakon keresztül lehetne sorolni, mi mindenre van a neten keresztül lehetőség. A használat ugyan kikerülhető, de nem célszerű. Különösen igaz ez a fiatalabb generációk esetében, akik gyakorlatilag egész életükben élhettek az internethasználat lehetőségével. Így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy sokak számára a nethasználat bizonyos aspektusai identitásképző szereppel bírnak. Az önkifejezés, az önreprezentáció új formái jelentek meg a közösségi média felemelkedésével és elterjedésével, például a Facebookon, a Twitteren és (véleményem szerint különös jelentőséggel) az Instagramon keresztül. Dolgozatom témájául ezért az Instagram felhasználási módjait, a platformon megfigyelhető önreprezentációs technikákat választottam, mivel úgy vélem, ezek jelentős hatással vannak az offline életre, az offline világban megfigyelhető társadalmi folyamatokra. Saját vizsgálatom során 20 Instagram profilt elemeztem részletes lebontásban, és bár ez messze nem egy reprezentatív minta, így egyértelmű következtetést nem lehet levonni, úgy gondoltam, a főbb pontok hangsúlyozásához elengedhetetlen egy saját vizsgálat folytatása is.

Instagram: Honnan hová?

Véleményem szerint elengedhetetlen, hogy röviden bemutassam az Instagram történetét, illetve fő funkcióinak mibenlétét. Az applikációt Kevin Systrom és Mike Krieger fejlesztette és készítette el, először 2010 októberében jelent meg. Eredetileg csak iPhonon volt elérhető, népszerűségének köszönhetően azonban hamar kiadásra került az Android operációs rendszerrel futó eszközökre is. Eredetileg a mobillal készített fotók minőségének feljavítása céljából készült az alkalmazás, illetve azok gyűjtésére és megosztására, majdnem mintha egy online albumot vagy fotónaplót vezetne a felhasználó. Népszerűségének egyik oka nyilvánvalóan az volt, hogy mindig kéznél volt a mobiltelefonokon, bármikor felhasználható volt, így azonnal megörökíthetővé váltak a pillanatok. Személyes véleményem szerint a fő felhasználási mód nagyon sokat változott az alkalmazás első megjelenése óta. Ugyan a képek gyűjtése továbbra is egy nagyon fontos aspektus maradt, de az emlékek gyűjtése és megőrzése mellett előtérbe került a követők gyűjtése, minél magasabb kedvelésszám elérése, esetleg még a hírnévszerzés is. Az Instagram használatának egyik, ha nem is a legfontosabb, de mindenképpen jelentős célja az lett, hogy olyan képet alakítson ki magáról a felhasználó, ami szerinte ideális és tetszik a követőtáborának, még akkor is, ha ez nem feltétlenül egyezik a valósággal. Goffman fogalmával élve egy újfajta homlokzatról beszélhetünk, melyben az egyén, a lehetőségeit és a platform ideális felhasználási módjáról alkotott képet figyelembe véve, próbál a többi felhasználóban egy olyan képet kialakítani saját magáról, próbálja magát úgy reprezentálni, hogy az számára a legelőnyösebb eredményeket jelentse.

Kategorizáció

Caldeira dolgozatában négy kategóriát határoz meg, amelyek a feltöltött képeken megjelenve az önreprezentáció valamilyen formáját jelentik. Ezek a következők: Self, Mixed, Objects, és Other. A Self és a Mixed kategóriák a közvetlen reprezentációhoz tartoznak, előbbi kategória azt jelenti, hogy maga a felhasználó van jelen a képen, vagy teljes testével vagy testének valamely részével, míg az utóbbi kategóriába tartozó képeken a felhasználó másokkal együtt, nem egymagában jelenik meg. Ezzel szemben az Object és az Other kategóriában tartozó tartalmak reprezentációs szerepe közvetett, az Other kategóriába tartozó képeken egy másik személy jelenik meg, a felhasználó nem, az Object kategóriába tartozókon pedig tárgyak, tájak, vagy akár állatok.

Caldeira ezen kívül aszerint is kategorizálta a tartalmakat, hogy azok megfelelnek-e a hagyományos, „fotóalbumszerű” képeknek, mint például a különleges eseményekről készült képek (nyaralás, születésnap, családi esemény…), vagy sem. Ennek megfelelően írásában beszél rituális, és hétköznapi képekről. Meghatározott továbbá érzelmi kategóriákat, melyek szerint a tartalmak lehetnek pozitív, negatív, vagy semleges érzelmi töltetűek. Megfigyeléseiben figyelembe vette továbbá azt is, hogy a kép rendelkezett-e szövegszerű kontextussal, vagy valamilyen, az adott felhasználó által írt szöveg, vagy pedig komment formájában. Úgy gondoltam, a Caldeira által meghatározott kategóriák és elemzési szempontok remek kiindulópontot jelentenek a saját vizsgálatomhoz, így ezekhez a későbbiekben még visszatérek.

Hogyan is reprezentálhat egy tárgy egy személyt?

Ezen a ponton szeretnék egy kis kitérőt tenni, mégpedig azoknak a tartalmaknak a vizsgálatára, melyek Caldeira kategorizációja mentén az Objects kategóriába esnek, azaz nem magát a felhasználót ábrázolják valamilyen módon, hanem valamilyen tárgyat, tájat, állatot, és ehhez hasonlókat. Elgondolkodtató, hogy vajon egy tárgyról, egy állatról feltöltött kép hogyan lehet az önreprezentáció egyik formája. Egy olyan kép esetében, amelyen maga a felhasználó látható, ilyen dilemma nem merül fel, hiszen elemezhető a háttér és a környezet, a ruházat, a testtartás, az arckifejezés. Ezen kívül a hagyományos értelemben vett selfie-k (vagyis az egyén magáról és maga által készített fotók) iránti tudományos érdeklődés rohamosan növekedett az elmúlt években, így ha valaki mélyebb értelmet keres egy-egy, az egyént ábrázoló kép mögött, akkor a témával kapcsolatos irodalmak elolvasása után akár a feltöltő jelleméről is vonhat le következtetéseket. Ezzel azonban nagyon óvatosan kell bánni, hiszen, ahogyan azt korábban említettem, nem mindig egyezik a valóságos és az online kialakított én. Az egyéb tartalmakat azonban nem lehet ilyen módon megvizsgálni, így valamilyen más módszer szükséges ahhoz, hogy megérthessük, pontosan hogyan is reprezentálja az egyént egy olyan kép, amin ő maga nem jelenik meg.

Tiidenber és Whelan többek között az ilyen tartalmak elemzésével foglalkoznak Sick bunnies and pocket dumps: “Not-selfies” and the genre of self-representation című írásukban. Kifejtik, hogy egy tárgyat vagy állatot ábrázoló kép esetében nem az az elsődleges kérdés, hogy miért azonosul a felhasználó az adott tárggyal, miért érzi magát a tárgyat az önreprezentáció eszközének. A megértés kulcsa ilyen esetekben az, hogy megvizsgáljuk, mi magának a tárgynak a „jelentése”, milyen képzetek társulnak hozzá. Vegyünk például egy autóról feltöltött képet. A feltöltő nyilván nem azért osztotta meg a tartalmat, mert úgy érzi, ez az autó az ő egyéniségét jelképezi vagy fejezi ki, hanem azért, mert a márkától, a kinézettől függően azt a benyomást keltheti a tartalom megtekintőiben, hogy sikeres, gazdag, jó ízlésű, és még sorolhatnánk. Nagyon fontos továbbá még a képhez tartozó szövegek elemzése is, mint például a felhasználó által írt szöveg, vagy esetleg a kommentek, hiszen ezek is megmagyarázhatják, illetve megváltoztathatják a kontextust. Amennyiben pedig egy olyan profilról van szó, amely csak az Other kategóriába tartozó képeket sorakoztat fel, azt is meg lehet figyelni, hogy bizonyos idő elteltével hogyan változtak meg a képeken ábrázolt tárgyak.

Vizsgálat és elemzés

Ezt követően szeretnék visszatérni Caldeira kategóriáihoz. Mint azt korábban említettem, úgy döntöttem, hogy az általa meghatározott és fentebb ismertetett kategóriák mentén fogom végezni a kiválasztott profilok elemzését. Fontosnak tartom ismét megemlíteni, hogy általánosításra az elemzésem nem alkalmas, mivel az Instagram felhasználói beállításai és a személyi jogokat védő korlátozások nem tették lehetővé reprezentatív minta használatát. A választott profilok saját ismeretségi körömhöz tartozó felhasználókhoz tartoznak, közülük választottam ki tíz férfi és tíz női felhasználót. Abból adódóan, hogy a felhasználók az ismeretségi köröm tagjai, velem egy korosztályba tartoznak, mindegyikük 18 és 25 év közötti.

A mintámba került felhasználók esetében az átlagos követőszám a férfiaknál 452,3, a nőknél 589,8 volt, tehát nagyjából 100 követő volt az eltérés. Ezt azért is találom nagyon érdekesnek, mivel a posztok átlagos száma nem mutat ilyen nagy különbséget (a férfiaknál ez a szám 61,3, míg a nőknél 66,7). A vizsgált profilok esetében tehát az mondható el, hogy bár a posztok száma nagyon hasonló, a nők mégis magasabb követőszámot értek el. Bár mint azt a korábbiakban kifejtettem, az általam használt minta nem alkalmas általánosításra, ha jobban belegondolunk, ez a tendencia mégis megfigyelhető nagy általánosságban is. Hiszen ha azt a fogalmat halljuk, hogy „Instagram modell”, szinte kizárólagosan nők jutnak az eszünkbe, férfiak jóval kisebb arányban vannak jelen ebben a közösségben. Ha a Goffmani értelemzésben gondolkodunk, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a „digitális homlokzat” a nők számára több sikerrel kecsegtet az önreprezentáció terén, mint ami a férfiak esetében elmondható, hiszen nagyon hasonló aktivitás a nőknek több pozitív visszajelzést eredményez.

Ha a feltöltött képeket a rajtuk megjelenő tartalmak alapján elemezzük, a Caldeira által meghatározott kategóriák alapján, akkor azt mondhatjuk a vizsgált profilok esetében, hogy a legnagyobb arányban olyan tartalmakat találhatunk, amelyek az adott felhasználót ábrázolják, vagyis a Self kategóriába tartoznak. A férfiak esetében az ilyen képek aránya a mintámban 38,1 százalék volt, a nők esetében pedig 37,7.

Amit nagyon érdekesnek találtam az, hogy míg a férfiak esetében az Objects kategóriába tartozó tartalmak aránya csupán 24,9 százalék volt, addig a nőknél ez az arány 38,5 százalékra rúgott, vagyis meghaladta azoknak a posztoknak az arányát, amelyek magát a felhasználót (egyedül) ábrázolták. Ha azonban figyelembe vesszük azokat a tartalmakat is, amik a Mixed kategóriába tartoznak (a férfiak esetében arányuk nagyjából 31, a nőknél 22 százalék volt), vagyis a felhasználót más emberek társaságában ábrázolják, akkor egyértelműen elmondható, hogy tartalmilag azok a képek voltak többségben mind a férfiak, mind a nők esetében, amelyek magát a felhasználót ábrázolták valamilyen módon. A vizsgált profilok esetében tehát az mondható el, hogy az önreprezentáció leggyakoribb formája továbbra is az olyan tartalmak közzététele, melyen megjelenik a felhasználó testileg.

Mivel az Obejcts kategóriára korábban is részletesebben kitértem, szeretném ezt még egy kicsit tovább bontani ezen a ponton is. A vizsgált profilok esetében túlnyomó részben az ebbe a kategóriába tartozó tartalmak valamilyen tájképet ábrázoltak, esetleg állatokat, de gyakoriak voltak a művészi vonatkozású képek is. Ez alatt olyan képeket értek, melyeken a felhasználó által készített rajzok vagy festmények voltak láthatók, illetve olyan hangszerek, amelyeken a profil tulajdonosa játszik. A tájképek jelentőségére visszatérek még a képek jellegének vizsgálatakor, azonban az állatokat illetve hangszereket ábrázoló tartalmakra egy kicsit kitérnék. Az állatokat ábrázoló képek esetében nagyrészt a felhasználó saját kisállatát láthatjuk a vizsgált profiloknál. Az állatról készült fotó megosztásának célja valószínűleg csak annyi volt, hogy a felhasználó megmutassa, kisállata mennyire aranyos. Ha azonban a Tiidenber és Whelan által meghatározott elemzési szempontokat vesszük figyelembe, akkor ezeknek a tartalmaknak az önreprezentációs szerepe lehet az, hogy a felhasználóról felelősségteljes személy benyomását keltse a követőiben, aki képes gondoskodni egy másik élőlényről. Ha pedig a hangszereket ábrázoló képekről van szó, néhány esetben esetleg videókról is, melyeken a felhasználó zenél, akkor azt mondhatjuk, a felhasználó úgy próbálja reprezentálni önmagát, mint tehetséges, esetleg sokoldalú vagy érzékeny egyén.

Fontosnak tartom még annak az elemzését is, hogy milyen arányban jelentek meg a vizsgált profilokon olyan tartalmak, melyek a felhasználótól eltérő egyént ábrázoltak úgy, hogy a képen maga a felhasználó nem volt jelen, azaz amelyek az Other kategóriába tartoztak. A férfiak esetében az ilyen tartalmak aránya körülbelül 6, a nők esetében 1,8 százalék volt. A nagy eltérés valószínűleg annak tudható be, hogy a vizsgált profilok közül a férfiaknál volt egy nagyon kiugró értékkel rendelkező profil, összességében azonban nyolc profil esetében egy ilyen képet sem találtam. A nőknél ezzel szemben a vizsgált profilok felénél voltak ebbe a kategóriába tartozó képek, melyek jellemzően valamelyik családtagjukat vagy partnerüket ábrázolták. Ebből azt a következtetést vonnám le, hogy a nőknél, azoknál legalábbis mindenképpen, akik a mintába kerültek, fontos szerepet játszik énjük meghatározásában a család. Ez véleményem szerint a nők szocializációjára vezethető vissza, melyben fontos szerepet játszik a család, a családalapítás, illetve a nők központi szerepe a családi életben.

Ezt követően szeretnék áttérni a képek jellegének elemzésére, vagyis hogy az adott tartalmak a rituális vagy hétköznapi kategóriába tartoznak-e. Nagyon hasonló arányokat tapasztaltam a férfiak és nők esetében. A rituális jellegű képek aránya a férfiaknál nagyjából 32,8, a nőknél 37,65 százalék volt, a hétköznapi jellegű tartalmaké pedig a férfiaknál 67,2, a nőknél 62,35 százalék, így a vizsgált profilok esetében a nemek szerint nem volt nagy eltérés. Önmagában érdekes azonban, hogy a feltöltött tartalmak túlnyomó része nem valamilyen különleges alkalmat örökít meg. A mintámra vonatkoztatva tehát véleményem szerint nem állja meg a helyét az az elképzelés, hogy az Instagram felhasználásának célja egyfajta digitális fotóalbum létrehozása. Ugyan minden vizsgált profil esetében voltak olyan képek, melyek valamilyen különleges alkalom megörökítését célozták, de nagy részük mégis teljesen hétköznapi témákat és helyzeteket ábrázolt, olyanokat, melyek egy hagyományos albumba nem kerültek volna be. A rituális jellegű képek egy (viszonylag kicsi) része ábrázolt születésnapokat, esetleg bizonyítvány vagy diplomaosztókat és szalagavató ünnepségeket, nagyrészük azonban nyaralásokat, ott készült tájfotókat örökített meg. Szeretnék most visszatérni ezeknek a tájaknak az elemzésére, ahogyan azt az Objects kategóriába tartozó képek elemzésekor előre vetítettem.

Úgy gondolom, az ilyen jellegű tartalmak megosztásának szerepe az a fajta önreprezentáció, melyben a felhasználó azt a benyomást akarja kelteni magáról, hogy elég tehetős, elég előnyös helyzetben van ahhoz, hogy a képeken látható helyekre eljusson. Mivel az átlagos megtekintő gyakran nem ismeri a pontos körülményeket, amelyekben ezek a képek készülnek, olyan benyomása lehet, hogy a másik személy valamilyen tekintetben jobb nála, boldogabb életet él, holott ez gyakran nem feltétlen igaz a való életben. Ez a jelenség nagyon nagy hasonlóságot mutat ahhoz a jelenséghez, melyről Panger is beszél Reassessing the Facebook Experiment: Critical Thinking About the Validity of Big Data Research című írásában, bár ő elemzését nem az Instagramra, hanem a Facebookra vonatkoztatja. Ennek az írásnak az egyik központi gondolata az, hogy mások boldogsága irigységet kelthet azokban, akik a posztokat látják, ezzel gyakorlatilag boldogtalanná téve őket. Ehhez hasonló jelenség pedig nagyon is megfigyelhető az Instagram esetében is.

Végezetül áttérnék a vizsgált profilokon megjelenő tartalmak érzelmi töltetének elemzésére. A feltöltött képek több mint fele mind a férfiak, mind a nők esetében a semleges kategóriába esett. Ennek oka az, hogy azt az elemzési technikát használtam, melyet Caldeira is javasolt, vagyis hogy egy kép érzelmi töltete csak akkor határozható meg egyértelműen, amennyiben az azon megjelenő egyén vagy egyének arcáról világosan leolvasható valamilyen érzelem (például egy kép akkor kerülhet a pozitív kategóriába, ha a rajta megjelenő egyén mosolyog). A férfiak esetében a negatív érzelmi töltetű tartalmak aránya a vizsgált profiloknál átlagosan 7,2, a nőknél 1,6 százalék körüli volt. A pozitív kategóriába tehető tartalmak aránya azonos sorrendben 41,2 valamint 44,1 százalék körül mozgott átlagosan. Ha csak a pozitív illetve negatív kategóriákat nézzük, vagyis eltekintünk a határozottan be nem kategorizálható tartalmaktól, akkor azt mondhatjuk, hogy beigazolódni látszott a vizsgált profilok esetében a feltételezés, miszerint az Instagramon megfigyelhető önreprezentáció célja alapvetően egy előnyös kép, benyomás kialakítása a követői táborban, hiszen a pozitív tartalmak túlnyomó többségben voltak jelen.

Caldeira elemzési rendszerében további szempont volt még a képekhez a felhasználó által írt szöveg vagy kommentek jelenlétének megfigyelése. Eszerint a szempont szerint én nem elemezném részletesen a tartalmakat, mivel a vizsgált profilok esetében (egy-két kivétellel) szinte minden tartalomnál volt kapcsolódó szöveg, felhasználói képaláírás és/vagy komment formájában.

Motivációs tényezők

A kutatásom keretében sajnos nem volt lehetőségem a motivációs tényezők feltérképezésére a mintámba bekerült felhasználók körében, így ezen a ponton ismét Caldeira megállapításaira támaszkodnék. Vizsgálataiban ő azt találta, hogy az Instagram használatára vonatkozó motivációs tényezők szinte pontról pontra megegyeznek azokkal a tényezőkkel, melyeket Pierre Bourdieu állapított meg a hagyományos fotózással kapcsolatban. Ezek a motivációs tényezők a következők: védelem az idővel szemben, adott időben történő dokumentáció, emlékgyűjtés, terápiás jelleg, kommunikáció a társadalom többi tagjával, érzések kifejezése, önrealizáció, a társadalmi presztízs kifejezése, és egy hobbi, amely akár a valóságtól való menekülés és figyelemelterelés formájaként is szerepet játszhat. Ezen tényezők közül néhány egyértelműen felfedezhető a felhasználókkal való közvetlen kommunikáció nélkül is, pusztán a képek elemzésével.

A vizsgált profilok elemzésekor világosan látható volt például az idővel szembeni védelem és a dokumentáció motivációs tényezőinek jelenléte. De ezen kívül jelen volt még az érzések kifejezése, az önrealizáció, a társadalmi presztízs kifejezése, néhány profil esetében pedig a hobbi-jelleg is, ugyanis a tartalmak között művészfotók is megtalálhatók voltak. Végül, de nem utolsó sorban pedig egyértelműen megfigyelhető volt a kommunikáció, mint motivációs tényező, hiszen minden közösségi média platform esetében ez az egyik központi jellegű cél a felhasználásra. A kommunikáció az Instagram esetében pedig önreprezentációs szerepet is játszik, hiszen ezen keresztül érzékelhető az adott felhasználó egyénisége (legyen az valódi vagy felépített) a többi felhasználó számára.

Záró gondolatok

Összefoglalásként azt mondanám, hogy a közösségi médiában való jelenlét az egyéniség és identitásképzés központi elemévé vált abban a társadalomban, melyben ma élünk. Az a kép, mely az online önreprezentáció során kialakul a többi emberben az adott egyénről, kihatással van a róla kialakult képre és benyomásokra az offline térben is. Ezért van az, hogy a közösségi platformokon a felhasználók próbálják a lehető legelőnyösebb képet kialakítani magukról, és olyan tartalmakat feltölteni, amelyeken saját maguk központi elemként jelennek meg, és amelyek pozitív benyomást keltenek a tartalmak megtekintőiben. Legyen ez akár egy mosoly, ha érzelmi töltet szempontjából tekintünk a képek jellegére, vagy indirekt módon képződő pozitív benyomás, mint a tárgyakról készült képek esetében, melyeken keresztül a felhasználó úgy jelenik meg, mint aki felelősségteljes, tehetős, népszerű, sokoldalú, vagy tehetséges.

Ezen kívül az online platformokon történő önreprezentáció lehetőséget ad a felhasználóknak arra is, hogy újrateremtsék önmagukat, szinte bármikor, és nagyon rövid időn belül. Hiszen az identitás soha nem állandó és berögződött, hanem folyamatosan változik, folyamatosan behatások értik. A közösségi média platformok pedig kiváló lehetőséget teremtenek a felhasználók számára arra, hogy amint ezeket a változásokat megélik és realizálják, az online önreprezentációval a társadalom többi tagjában róluk kialakult képet is megváltoztassák.

Hivatkozások:

Caldeira, S. P. – Identities in Flux: An Analysis to Photographic Self-Representation on Instagram (2016)

Tiidenberg, K., Whelan, A. M. – Sick bunnies and pocket dumps: “Not-selfies” and the genre of self-representation (2017)

Panger, G.: Reassessing the Facebook Experiment: Critical Thinking About the Validity of Big Data Research (2015)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.