Az utóbbi évtizedekben számos elmélet (mint például Putnam, 2000; Gergen, 2002) született arról, hogy a számítógépes technológia és az internet térhódítása következtében a mindinkább gépeihez kötött és virtuális valóságban élő, hagyományos közösségeinek elsorvadásától és kapcsolatainak személytelenné válásától sújtott egyén útja a teljes elmagányosodáshoz vezet. Ugyanakkor, ezen elméletek ellentáborához tartozó szerzők száma is egyre gyarapszik, mind többen érvelnek amellett, hogy az internetnek nemcsak negatív, hanem pozitív hatásai is vannak a közösségi életre (vö. Baym, 2010).
Barry Wellman és szerzőtársai (2000) például meghatározó szerepet tulajdonítanak az internetnek a közösségi kapcsolatok alakulásában. Véleményük szerint, az internet azáltal, hogy a kapcsolattartás új módjait kínálja, növelni képes a kapcsolati tőkét mind globális, mind pedig lokális értelemben, vagyis az internet egyrészről lehetőséget teremt a távol élő emberekkel történő közösségalkotásra, másrészről elősegíti a lokális közösségi élet fejlődését is. Mindemellett serkentőleg hathat a szervezeti és politikai tevékenységekben való részvételre is (vö. Wellman [et al.], 2000, Hampton, 2001). E szerzőkhöz hasonlóan Daniel Miller (2012) is az internet közösségépítő szerepét hangsúlyozza. Szerinte az internet és az új kommunikációs technológiák nem korlátozzák az interakciós lehetőségeket, hanem éppen ellenkezőleg, új lehetőségeket teremtenek a kapcsolatok meg- és fenntartására, az új típusú közösségi formák kikísérletezésére, s a közösség hagyományosabb formáinak a megújítására.
Ahogy írja, „(…) a számítógépes technológia és az internet által életre hívott közösségi hálók képesek orvosolni az egyre gyarapodó új technológiák izoláló, individualizáló hatásait, és lehetővé teszik az emberek számára, hogy visszatérjenek azokhoz a közösségi formákhoz, amelyeket már — már elveszettnek hittek” (Miller, 2012: 148). Erre mutattak rá a Pew Internet & American Life Project kutatásai is, melyek eredményei szerint az emberek meglehetősen nagy része a helyi közösségi kapcsolatok megerősítésére és elmélyítésére használja az internetes közösségi oldalakat (vö. Horringan, 2001, idézi: Molnár, 2003).
A közösségi oldalak kommunikációs terében tehát az egyének globálisan és lokálisan is kapcsolatba léphetnek egymással. A közösségi oldalak növelhetik a „tradicionális” közösségi kötődések kialakulásának és megtartásának az esélyeit, elősegítve ezáltal a helyi közösségek kohézióját, emellett lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a felhasználók csoportokat hozzanak létre, vagy már kialakult csoportokhoz csatlakozzanak.
Azonban a személyes jelenlét hiánya miatt gyakran merül fel a kérdés, hogy az internet alapú közösségek képesek-e helyettesíteni a valós közösségi kapcsolatokat, értelmezhetőek-e közösségként az online létesülő csoportok (vö. Újhelyi, 2011: 24). A hagyományos értelmezés szerint az online csoportokat nem nevezhetjük közösségnek, hiszen az a közösség egyik legfőbb ismérveként a földrajzi helyhez való kötöttséget jelöli meg, míg az online csoportok esetében a fizikai távolság egyáltalán nem képez akadályt. Ebből fakadóan az online csoportok esetében a fő szervező elvet nem a közelség, hanem egészen más természetű tényezők képezik. Ugyanakkor az online csoportok rendelkeznek néhány olyan jellemzővel, amelyek a valódi közösségekben is megtalálhatóak.
Nancy Baym (2010) öt olyan tulajdonságot határoz meg, amelyekben osztoznak az online és offline csoportosulások, s amelyek miatt véleménye szerint nem lehet éles határvonalat húzni a közösség e két típusa közé. Először is, az online csoportok esetében is megtalálható a társas interakciók színteréül szolgáló közös tér (shared space), amelyet a felhasználók a fizikai térhez hasonló módon észlelnek, értelmeznek és használnak (pl. a társas térbe lépve köszönnek egymásnak, s az interakciók befejezéseként elköszönnek egymástól). Másodszor, az online csoportokra is jellemző valamilyen közös gyakorlat (shared practice), hiszen a résztvevők egy meghatározott cél vagy tevékenység érdekében alkotnak közösséget online is, s éppen az eltérő célok/tevékenységek alapján lehet e csoportokat egymástól megkülönböztetni. Emellett minden online csoport kialakítja a saját explicit és implicit normáit és viselkedési szabályait, amelyeket a csoporttagoknak ismerniük és követniük kell. Harmadszor, az online csoportok tagjai között is létrejönnek bizonyos tranzakciók, amelyeknek részét képezheti a különféle erőforrások (pl. információ) egymással történő megosztása, vagy egymás valamilyen módon történő segítése, támogatása (pl. tanácsadás) (shared resources and support). Negyedszer, az online csoportok esetében is kialakulhat „a mi tudat”, a közös csoportidentitás (shared identities). És végül, a valós közösségekhez hasonlóan az online közösségek is személyközi kapcsolatokon (interpersonal relationships) alapuló közösségi struktúrák (vö. Baym, 2010: 75–90).
A Baym által leírtak mellett fontos továbbá megemlíteni, hogy az online csoportok esetében is ugyanolyan csoportdinamikai folyamatok játszódnak le, ugyanúgy kialakul valamilyen csoportstruktúra, s a tagok között ugyanúgy létrejöhet egyfajta közös nyelv, konformitás vagy éppen csoportpolarizáció, mint a valódi közösségeknél. A valódi közösségekkel szemben pedig az online közösségek egyik fontos előnye, hogy a részvétel bennük önkéntes, szabad választás és tudatos döntés következménye. Ebben az értelemben az online közösségeket elsősorban a tagok személyes érdekei és szükségletei tartják fenn (vö. Újhelyi, 2011: 32–34).
Jenny Preece (2000) szerint annak ellenére, hogy az online csoportok az interneten jönnek létre, s a tagok közötti kommunikáció nem verbális, hanem szövegalapú, tartósan fennmaradhatnak, sőt megvan annak az esélye is, hogy valós közösségekké alakuljanak. A hosszú távú, sikeres működéshez azonban legalább három kritériumnak kell megfelelniük. Gates (1995) nyomán Preece az első és legfontosabb tényezőként a csoportban résztvevők számát említi meg. Egy online csoport annál értékesebb, minél több résztvevője van, vagyis a csoporttagok számának el kell érnie egy bizonyos küszöbértéket („threshold effect”), amely érték mindig az adott közösség esetében határozható meg. A második kritérium a részvétel szintjére vonatkozik. Fontos, hogy az aktív felhasználók kellő arányban legyenek jelen a csoportban. A harmadik kritériumot pedig a kölcsönösség szintje képezi, amely a csoportkohézió szempontjából lényeges. Amennyiben a csoport tagjai kölcsönösen odafigyelnek egymásra, rendszeresen reagálnak és reflektálnak egymás gondolataira, az elősegíti a csoportidentitás megerősödését, s növeli az online közösség tagok életében betöltött szerepének fontosságát.
A vizsgálatunk fókuszába helyezett Trash of Pest nevű Facebook–csoport rendelkezik a Baym által megfogalmazott tulajdonságokkal, s megfelel a Preece által leírt kritériumoknak is. Ebben az értelemben a Trash of Pest közösségként definiálható. A következőkben e közösség jellemzőit mutatjuk be.
A Trash of Pest mint online közösség jellemzői
„Gyönyörű városunk magában rejti a mocskot és azokat a groteszk képeket, amelyek igazán érdekessé és szórakoztatóvá varázsolják élőhelyünket. Sokszor már fel sem tűnik, de ha valami különlegesen ótvart látsz, töltsd fel bátran!”
(Trash of Pest)
A Trash of Pest nevű, nyilvános Facebook-csoport 2015 áprilisában alakult, és alig másfél év alatt közel 3000-en csatlakoztak hozzá. Maga a csoport a fővárosi lakosság spontán kreativitásának állít emléket azáltal, hogy a csoport tagjai fényképeket tölthetnek fel az oldalra a városban tapasztalt furcsaságokról. A csoport célja olyan vizuális élmények összegyűjtése és megörökítése az utókor számára, amelyek a városunk jellegzetességeit adják, s amelyek egyben érdekessé, szórakoztatóvá és egyedivé teszik a lakóhelyünket. Ebben az értelemben a csoport tagjai egyfajta sajátos „vizuális korlenyomat” elkészítésére törekszenek. A Trash of Pest csoport oldalára látogatók pedig a bejegyzéseken keresztül a fővárosnak ezt az érdekes, humoros, olykor furcsa és groteszk oldalát ismerhetik meg. A csoport bejegyzései tehát nyilvánosak, ugyanakkor a csoporttagság feltételekhez kötött. E feltételek alkotják a csoport normáit. A Trash of Pest adminisztrátorai mindössze két szabályt határoztak meg a tagokra vonatkozóan, az egyik a csoporttagok kölcsönös tiszteletére, a másik a bántó és diszkriminatív jellegű képi vagy szöveges bejegyzések mellőzésére irányul.
Kutatásunk során a Trash of Pest csoportot egy hetes periódusban (2016. 11.23. — 2016.11.30.) vizsgáltuk meg netnográfiai módszerrel. A netnográfia, vagy virtuális etnográfia olyan kvalitatív kutatási módszer, amely nyilvánosan elérhető, online kommunikációs csatornákat használ, és elsődlegesen nem megkérdezésen, hanem különböző etnográfiai megközelítéseket ötvözve, „természetes közegben” történő megfigyelésen alapul. A netnográfia így alkalmas módszer többek között az online szerveződő közösségek vizsgálatára is. A kutató szerepét a netnográfiában az involváltság szintje határozza meg. Ennek megfelelően lehet megfigyelői, résztvevői vagy autonetnográfiai kutatásról beszélni. A megfigyelő szerepében a kutató kívülállóként van jelen, vagyis nem tagja az online közösségnek, s nem lép interakcióba a közösség tagjaival. Ezzel szemben a résztvevői szerepben a kutató a közösség tagjává válik, s belülről értelmezi a csoportfolyamatokat, ugyanakkor mindeközben külső szemmel, objektív módon is vizsgálja az eseményeket, és az ezekkel kapcsolatos benyomásait, következtetéseit, mint kívülálló vonja le. Ebben az esetben a terepmunka során a kutatónak tehát egyszerre kell egyfajta belül- és kívülállást megvalósítania. Végül a harmadik, az autonetnográfiai kutatás, amelyben a kutató szerepe analóg az elementarista pszichológiában bevett introspekcióval, vagyis a kutató a csoport szerves tagjaként végez egyfajta önmegfigyelést, dokumentálja saját tapasztalatait, s ezek alapján teszi jobban megismerhetővé az elemezni kívánt közeget (vö. Dörnyei — Mitev, 2010: 55–59).
Kutatásunk során megfigyelői netnográfiát alkalmaztunk, azzal a megkötéssel, hogy mindketten beléptetett tagjai voltunk a csoportnak. A csoporttagságot a különböző adatgyűjtési technikák (mint például Grytics, Sociograph) tették szükségessé, amelyek csak a tagság esetén bocsátották rendelkezésünkre a felhasználni kívánt adatokat. Ennek ellenére az adott időszakban külső beavatkozás nélkül vizsgáltuk meg a csoport jellemzőit, működését, időbeli fejlődését, a csoporttagok tevékenységét és aktivitását, illetve az interakcióik alapjául szolgáló tartalmakat.
Az online csoportokat gyakran aszerint különböztetik meg egymástól, hogy milyen célt szolgálnak a tagok közötti interakciók. Ez alapján el lehet különíteni témaorientált, kapcsolatorientált és feladatorientált csoportokat. A témaorientált csoport tagjait valamely, a közös érdeklődés alapjául szolgáló konkrét téma megvitatása köti össze, míg a kapcsolatorientált csoport tagjait a tagok egymás iránti érzelmei és kölcsönös kötödései. A feladatorientált csoportok tagjai pedig minden esetben valamilyen közös célt, feladatot vagy tranzakciót valósítanak meg (vö. Újhelyi 2011: 30–31). E tipológiában a Trash of Pest csoport vegyes típust képvisel, mivel egyszerre témaorientált és feladatorientált közösség. Témaorientált, hiszen a csoport tagjait a közös érdeklődés köti össze, amelynek alapját a budapesti mindennapok egyéni és kollektív tapasztalatainak sajátos megragadása képezi. Feladatorientáltsága pedig abban ragadható meg, hogy a csoport tagjai saját képeik feltöltése révén hozzájárulnak a csoportcél („vizuális korlenyomat”) megvalósulásához.
Egy további csoportosítási mód, a kommunikáció formája szerint rendezi a közösségeket. Eszerint megkülönböztethetünk, szinkron, aszinkron és vegyes típusú kommunikációs csoportot, illetve ezeken belül szöveg- vagy képalapú kommunikációs formákat (vö. Újhelyi, 2011: 58). A kommunikáció típusát tekintve a Trash of Pest aszinkron kommunikáción alapuló közösség, mivel a tagoknak nem feltétlenül szükséges egy időben jelen lenniük ahhoz, hogy közöttük az üzenetváltás megvalósuljon. S mivel a Trash of Pest csoport célja a városról készült fotók összegyűjtése, ezért a kommunikáció elsődleges formáját a kép adja, de emellett megjelenik a szövegalapú kommunikáció is a tagok között, hiszen a feltöltött képi tartalmakra kommenttel válaszolnak a résztvevők. Továbbá, több képnél is megfigyelhető, és talán gyakorlatként is tekinthető, hogy a feltöltött tartalomra egy másik képpel vagy egy jól ismerhető, a kortárs/digitális kultúra részét képező lájkkal (vagy a lájk valamilyen formájával, pl. sad, love stb.) vagy mémmel reagálnak a kommentelők.
Az online csoportokat differenciálhatjuk továbbá aszerint is, hogy a csoportban való részvétel a tagok milyen szükségleteit elégíti ki. E szükségletek természetszerűleg igen sokfélék, a részvétel hátterében álló motiváció lehet például gazdasági érdek (pl. információszerzés), társaságkeresés, közösséghez tartozás igénye vagy éppen a szórakozás szükséglete (vö. Újhelyi 2011: 74–75). A Trash of Pest csoportban alapvető fontosságú a részvétel, a közzététel igénye, a feltöltött tartalmak pedig elsősorban a kikapcsolódás és a szórakozás lehetőségét nyújtják, így a Trash of Pest résztvevői körében elsődlegesen a szórakoztató funkció dominál.
Az online közösségek — mint ahogy azt Jenny Preece (2000) is hangsúlyozza –legfontosabb kritériumait a közösségben folytatott aktivitás szintje és a tagok közötti kölcsönösség szintje képezik. Az alábbi ábra a csoport fejlődéstörténetét mutatja be a csoportban folytatott aktivitás mérőszámain (posztok, lájkok, kommentek) keresztül.
A 2015-ös évben még nem volt kellőképpen intenzív a csoport működése, majd 2016 elejétől a csoport létszámának növekedésével párhuzamosan folyamatosan növekedett a csoportaktivitás. Ez feltehetően összefüggésben áll azzal, hogy 2016 elején a nyilvánosság is felfigyelt a csoportra, s ekkor kezdtek megjelenni az első online cikkek a csoport tevékenységéről.
A vizsgált időszakban a csoport tagjai 40 fényképet töltöttek fel az oldalra, s a kölcsönösség magas szintjét jelzi, hogy minden kép kapott valamilyen reakciót (n= 2608), továbbá a képek 79,5 százalékára érkezett szöveges komment (n=148, átlag 4 komment/kép).
A csoport tagjai legaktívabbnak a hétköznapokon, illetve szombaton bizonyultak. Feltehetően ennek az az oka, hogy ezeken a napokon idejük nagy részét töltik a városi környezetben (pl. dolgoznak, tömegközlekednek, szórakoznak), míg a vasárnap kevésbé mozdulnak ki otthonról.
A csoport statisztikák alapján az egy hét leforgása alatt a 2861 csoporttag közül 1009 fő bizonyult aktívnak, tehát a csoporttagok kicsivel több mint egyharmada vesz részt valamilyen formában a csoportfolyamatokban, a résztvevők további két harmada pedig csak lazán kötődik a csoporthoz. A következő fejezetben a vizsgált időszakban a csoporttagok által feltöltött fényképeket vizsgáljuk meg.
Trash of Pest: A képek közösségteremtő ereje
A XX. századi kommunikációs — technológiai forradalom által előidézett társadalmi változások világszerte jól kimutatható hatást gyakorolnak a mindennapi élet valamennyi területén. E radikális átalakulások közül csupán egyetlen, de annál jelentősebb a vizualitás előretörése. E tendenciát William J. T. Mitchell (1992) „képi fordulatként” (’pictorial turn’), Gottfried Boehm (1995) „ikonikus fordulatként” (’ikonisch Turn’) ragadja meg, míg Ernst Gombrich (2003 [1972]) egyenesen egy új történeti korszak, a vizuális kor kezdeteként írja le.
Korunk képi jellege ma már olyannyira magától értetődő, hogy tényét aligha érdemes vitatnunk. A vizualitás felértékelődése, a képekben történő kommunikáció és ezzel együtt a képi gondolkodás jelentőségének növekedése minden területen megfigyelhető (vö. Dobos 2012). Csak, hogy néhány példát említsünk, a vizuális közlések és képi hatások központi jelentőségre tettek szert a kereskedelemben (pl. látványhatások, csomagolás, dizájn), a médiában, a sajtóban (pl. képriportok, reklámok, címlapfotók, sajtóképek, hírképek), a tudományban (pl. power point prezentációk, képi illusztrációk), és nem utolsósorban az interneten és közösségi oldalakon (pl. profilképek, fotóposztok).
A képek forradalma, fokozódó előnyomulása sokak szerint az írás és az írott kultúra eltűnéséhez vezet el. Ahogy Gombrich fogalmaz: „(…) olyan történeti korszak kezdetén vagyunk, amelyben a kép átveszi az írott szó helyét” (Gombrich 2003, [1972]). A dolgozatnak nem célja e kérdés eldöntése, de úgy gondoljuk, hogy az írás háttérbe szorulásának tendenciája egyelőre még nem állapítható meg. A XXI. századi kultúrában a vizualitás a korábbi korokhoz képest kétségkívül nagyobb szerepet követel magának, de ez még nem feltétlenül történik az írás rovására. A képi kultúra terjedésében kulcsszerepet játszó médiumok a képek mellett továbbra is nagy számban közölnek szöveges információkat és írott szövegeket. Mindazonáltal a kommunikáció valamennyi elemének felgyorsulási trendje, a gyors információközlés elterjedtsége miatt sok esetben a képek „alkalmasabb és kényelmesebben használható kommunikációs eszközök” (Benczik, 2004) lehetnek, mint az írás.
A képek és a vizuális elemekkel operáló tartalmak előtérbe kerülése és népszerűsége a világhálón, s főképpen a világhálón folytatott újfajta kulturális („önkéntes alkotói és kultúraterjesztői”) aktivitásban is tetten érhető. Ezt támasztja alá, hogy az elmúlt években megnövekedett a fotók, filmek, képes úti-beszámolók és kulturális ajánlók interneten való megosztását és terjesztését lehetővé tevő közösségi oldalak száma és látogatottsága (vö. Kapitány — Kapitány 2013: 387).
Emellett a képeknek az online közösségek összetartásában is fontos szerepe lehet. A kissmetrics adatai szerint például a közösségi oldalakra feltöltött fotók sokkal nagyobb elköteleződést váltanak ki a felhasználókból, mint a linkek, a szöveges állapotfrissítések vagy a videók, amely azt támasztja alá, hogy a képek olyan tartalmak, amelyek vonzzák, és arra késztetik a felhasználókat, hogy újra és újra visszatérjenek az adott közösségi oldalra.[1] Ebben az értelemben a fényképek valós, közösség-integráló funkciót láthatnak el.
Véleményünk szerint, a vizsgálatunk fókuszába helyezett Trash of Pest kezdeményezés sikere is a fényképekben rejlik, egyrészről azáltal, hogy e képek a fővárost egy egészen egyedi oldaláról mutatják be, másrészről azáltal, hogy e képeket a városban élők készítik és töltik fel az oldalra, így ezek egyszerre fejeznek ki lokális, egyéni és kollektív tapasztalatokat, amelyek a tagok közötti interakció alapjául szolgálnak az online közösségi térben. A Trash of Pest csoport tehát a képeken keresztül az egyéni és kollektív lokális tapasztalatok gyűjtőhelye a web 2.0 világában, és éppen ezért a Joshua Meyrowitz (2005) által megfogalmazott glokalitás szempontjából is elemzési terepként tekinthetünk rá. Meyrowitz kiindulópontja, hogy ma glokalitásokban élünk, amiket egy, a lokális tapasztalatokra illesztett globális mátrix jellemez. Ezenfelül, hangsúlyozza a jelenkori hely- és öntudat szokatlanságát, a helyekhez fűződő kötelékek megváltozását, illetve az egyének kiágyazódását a lokalitásból. Amellett érvel, hogy a média kitágítja észlelésünket, melynek következtében a saját lokalitásunkra is külső perspektívából tekintünk, és „a magunk helyi közösségét immár nem az egyetlen lehetséges közösségként fogjuk fel” (Meyrowitz 2005: 30).
A Trash of Pest a nagyvárosi alaptapasztalatokra épít, a csoportba feltöltött fényképek a tagok sajátos viszonyulását mutatják a lakóhelyükhöz. Egyszerre élik meg a budapesti mindennapokat, és helyezkednek kívül is rajta, személyes tapasztalataikat egy külső perspektíva is alakítja, amely az alapvető kohéziós erőt jelentheti a közösség számára. Az előbbi gondolatmenetet jól példázhatják a csoport egyik adminisztrátorának szavai is: „A csoportban iszonyú jó látni a közös nevezőt, az annyira magyar iróniát, és hogy képesek vagyunk magunkon röhögni.” Továbbá, fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a feltöltött fényképek jellemzően konkrét, pontosan beazonosítható budapesti helyszínekhez kötődnek, így egy közös lokális tudásra is alapoznak, mégis a megörökített tapasztalatok nagy része helyismeret nélkül is érthető a közönség számára. Az alábbiakban bemutatjuk és tematizáljuk a csoport fényképeit.[2]
Budapest „groteszk” képekben
Bár a kilencvenes évekhez hasonlóan az ezredfordulót követően is folytatódik a képek és vizualitás uralma, de Kapitány Gábor és Kapitány Ágnes szerint egyre inkább megfigyelhető, hogy a szépség helyett inkább a furcsaság, a különösség kelti fel a közönség, s különösen a fiatal közönség érdeklődését (vö. Kapitány — Kapitány 2013: 416).
Ez tetten érhető a Trash of Pest csoport fényképei esetében is, amelyek célja a főváros olyan mindennapos, vizuális élményeinek megörökítése, amelyek lakóhelyünk furcsa, szokatlan, szórakoztató, vagy éppen groteszk oldalát ragadják meg.
A Trash of Pest tagjai által megosztott fotók igen sokfélék, emiatt pontos körülhatárolásuk és csoportokba rendezésük korántsem egyszerű feladat. Az mindenképpen megállapítható, hogy e képek határozottan elkülönülnek a tagok önbemutató, illetve saját életeseményeiket vagy életük fontos szereplőit (pl. barátokat, családtagokat) ábrázoló képeitől.
A Trash of Pest csoport fényképeinek közös, tágabb társadalmi kontextusát a főváros adja, tematizálásukat és értelmezésüket pedig leginkább a képek tartalmi sajátosságai alapján végezhetjük el. A következőkben a képek három olyan kategóriáját különböztetjük meg, amelyek jól megragadják azt a módot, ahogyan a feltöltők a csoport tevékenységét értelmezik.
1. Véleményt/kritikát kifejező fotók
2. Mindennapok eseményeire reflektáló fotók
3. Szórakoztató jellegű fotók
A hármas kategorizáción túl fontosnak tartottuk az általunk vizsgált időszak legnépszerűbb feltöltött fényképeit is vizsgálni, melyek jól mutatják a csoport sajátos jellemvonásait és a tagok közös kapcsolódási pontjait.
Az első két fotó egyszerre jelenít meg egy mindennapi tapasztalatot és fogalmaz meg véleményt, kritikát korunk Magyarországáról. Abból, hogy ezek a fényképek népszerűek voltak (sok kommentet és reakciót kaptak) a csoport tagjainak hasonló gondolkodásmódjára, értékrendjére is következtethetünk.
A második és a harmadik fénykép sikere leginkább a látványok mindennapiságának, mintsem szokatlanságuknak köszönhető. Egy ezekhez hasonló belvárosi életkép sokak számára alapvető tapasztalat, közös élmény, melynek megörökítése a lokális közösséghez tartozás érzetét keltheti vagy erősítheti a csoport tagjaiban.
Végezetül, az utolsó kiválasztott fénykép a magyar populáris kultúrára reflektál. Ez a poszt is a tagok közös tudására, közös kapcsolódási pontjaira épít, egyszerre jelenít meg korszakos jellemvonásokat és kötődik szorosan a lokalitáshoz.
Összegzés
Az internet és az új kommunikációs technológiák megjelenése egy egészen új társas környezet kialakulásához és új közösségi formák megszületéséhez vezetetett, amelyek következtében megváltoztak a közösségről alkotott korábbi fogalmaink is. Dolgozatunkban a Trash of Pest Facebook-csoporton keresztül igyekeztünk bemutatni, hogy milyen főbb jellemvonások és sajátosságok jellemezhetnek egy online közösséget a web 2.0 világában. Amellett érveltünk, hogy a csoportba feltöltött, mindennapi tapasztalatokat vagy furcsaságokat megörökítő képek közösséget teremthetnek, amihez a tagok közös kapcsolódási pontjai, közös élményei nélkülözhetetlenek. Összességében egy, a lokalitáshoz szorosan kötődő, ám attól részben el is szakadó, korunk digitális kultúráján alapuló, s arra folyamatosan reflektáló csoport képe rajzolódott ki előttünk.
Felhasznált irodalom
Baym, Nancy K. (2010) : Personal Connections in the Digital Age. Cambridge: Polity Press.
Benczik Vilmos (2004): A kommunikáció mint a nyelvi változások forrása.
http://old.tok.elte.hu/tarstud/filmuvtort_2004/benczik.htm
(Utolsó megtekintés: 2016.12.10.)
Boehm, Gottfried, Hrsg. (1995): Was ist ein Bild? Munich: Wilhelm Fink.
Dobos Elvira (2012): Vizuális kifejezésmódok és kommunikáció az online közösségi térben. Borders & Connections című nemzetközi konferencián elhangzott előadás (2012. március 27.)
Dörnyei Krisztina — Mitev Ariel: Netnográfia avagy online karosszék –etnográfia a marketingkutatásban. Vezetéstudomány, 41 (4): 55–68.
Gergen, Kenneth J. (2002): The challenge of absent presence. In. Katz, J. E. — Aakhus M. (eds.): Perpetual Contact: Mobile Communication, Private Talk, Public Performance. Cambridge: Cambridge University Press, 227–241.
Gombrich, Ernst H. (2003, [1972]): A látható kép. In. Horányi Özséb (szerk.): Kommunikáció I.-II. Budapest: General Press, 92–107.
Hampton, Keith N. (2001): Living the Wired Life in the Wired Suburb: Netwille, Glocalization and Civil society. Toronto: Sociology University of Toronto.
Kapitány Gábor — Kapitány Ágnes (2013): Látható és láthatatlan világok az ezredfordulón — és utána. Budapest: Typotex Elektronikus Kiadó.
McQuail, Denis (2003): A tömegkommunikáció elméletei. Budapest: Osiris Kiadó.
Meyrowitz Joshua (2005): A glokalitás hajnala: A hely és önazonosság új élménye a globális faluban. Világosság, 46 (6): 29–36.
Miller, Daniel (2012): Social Networking Sites. In. Miller, Daniel — Horst, Heather A. (szerk.): Digital Anthropology. London-New York: BERG.
Mitchell, William J. T. (2007 [1992]): A képi fordulat. Balkon, 2007/11–12.
Molnár Szilárd (2003): Társadalmi tőke és információs társadalom. Szociológiai Szemle, 13 (3): 112–121.
Preece, Jenny (2000): Online Communities. Designing Usability and Supporting Sociability. Chicester, England: John Wiley & Sons.
Putnam, Robert D. (2000): Bowling Alone: The Collapse and Revival of American Community. New York: Simon & Schuster.
Újhelyi Adrienn (2011): Online csoportok kívülről és belülről. Az internetes közösségek szociálpszichológiai vizsgálata. Doktori (PhD) disszertáció. Budapest: ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar.
Wellman, Barry — Haase, Anabel Quan — Witte, James — Hampton, Keith : Does the Internet Increase, Decrease or Supllement Social Capital? Social networks, Participation, and community Commitment.
(Utolsó megtekintés: 2016.12.10.)
[1] A képeket tartalmazó posztok 53 százalékkal több like-ot, 104 százalékkal több kommentet és 84 százalékkal több megosztást kapnak, mint a pusztán szöveges alapú bejegyzések. Lásd: http://marketingmorzsak.hu/7-facebook-statisztika-amit-feltetlenul-ismerned-kell/
(utolsó megtekintés: 2016.12.10)
[2] Vizsgálatunk a 2016. 11.23. — 2016.11.30. közötti időszakra terjed ki. Ezen egy hetes periódus alatt a Trash of Pest tagjai 39 fotót töltöttek fel az oldalra, így az elemzésünk is erre a mintára korlátozódik.
